Pallós Tamás: Personal Belfast

– Érzelmi sajátélmény az EQ fejlesztésért-

 Többnyire a beszámolók vagy tárgyilagosak, vagy személyesek. Mivel egy tanulmányútnak elsősorban a szakmai tapasztalatszerzés a célja, ezért alapvetően a hozzá kapcsolódó beszámolónak a szakmai tartalmakat kell kiemelnie. Mégis azt kell, hogy mondjam, számomra nem szétválasztható a SEL tanulmányúton megtanult ismeretek a megtapasztalt egyéb élményektől: az előadások hallgatása közben, mintha végig egy intenzív angol szaknyelvi tréningen vettem volna részt; belenézhettem a helyi iskolák mindennapi működésébe; erős turisztikai, történelmi és kulturális impulzusok hatottak rám; az útitársaimmal, kollégáimmal való közösségi élmény is növelte az út értékét. Nem elfeledve a helyi emberek vendégszeretetét és a jellegzetes ír pub-ok világát sem. Belfast különleges hely. Az volt nekem először is, amikor ott jártam. Másodszorra egyszerre volt ismerős, otthonos és friss. Mindezek után nem szólhatok róla objektíven, nem tudok!

 Előzmények

 Először 2012-ben jártam Belfastban, egy ifjúsági táborban, amely a különböző egyetemes emberi értékek közvetítéséről szólt, és ezeket az értékeket állította szembe az erőszakkal. Sok jó élményt és sok fontos tapasztalatot adott az az egy hét. Akkor még nem sejtettem, hogy hat évvel később egy szakmai tanulmányút kapcsán újra eljuthatok a városba. 2014 nyarán, Debrecenben jártamkor kilátogattam egy focimeccsre, ahol a helyi DVSC, egy belfasti csapattal játszott európai kupameccset. Azt meg főleg nem sejtettem akkor, hogy a Debrecen-Belfast tengelynek később lesz még jelentősége számomra. Végül idén, amikor bekerültem a SEL programba, örömmel vettem a lehetőséget, hogy repetázhatok Belfastból!

Az átlagembernek Belfast kapcsán a robbantások, a fegyveres összecsapások és egy veszélyes város képe rajzolódik ki. Húsz évvel ezelőtt talán még így volt, de ma már egy biztonságos, külföldieket szívesen vendégül látó települést tapasztal az arra utazó. A katolikus-protestáns megosztottságról, a politikai konfliktusok témájáról oldalakat lehetne írni, ezt most itt nem kísérlem meg.

Hat év után visszatérve, olyannak láttam a várost, mintha tovább enyhültek volna a fennálló viszályok, de mégis, a felszín alatt megbújva, mintha még gócként ott lennének a feldolgozatlanságok, amik még nem tisztultak fel teljesen. Ahhoz hogy ez megtörténjen, sok olyan iskolára van szükség, amelyeket szakmai utunk során felkerestünk. Az általuk végzett pedagógiai munka hatására, talán olyan következő generációkat nevelhetnek fel, akik már másképpen élnek, gondolkodnak, éreznek közvetlen elődeikhez képest. A megtekintett iskolákat látva, ez reális jövőképként jelent meg!

 

 

 

Tartalmas szakmai műhelyek

Fogadó partnerszervezetünk a Bernardo’s maximálisan kiszolgált minket szakmai anyagokkal, előadásokkal, bevezetve a PATHS és a Life Skills módszertanokba. Elméletben és gyakorlati példák alapján kaptunk egy átfogó képet az EQ fejlesztésről, a társas kommunikációs csatornákról, az együttműködési készségekről stb. Volt még egy szakmai előadás, amit különösen hasznosnak találtam, ahol a reziliencia fogalmát ismertették meg velünk a gyermekek, a család és a közösségi élet kontextusában.

Lehetőségünk nyílt az elméleti előadások mellett testközelből megnézni az alkalmazott módszertanokat. A Currie Általános Iskolában remekül lett megoldva, hogy a párhuzamosan zajló iskolai órákba egyszerre nyerhettünk betekintést: nagyjából 10 percenként vándoroltunk át egyik osztályból a másikba. Érdekesség, hogy különböző tanárok különböző pedagógiai stílusára is ráláthattunk. Mivel minden osztály más és más feladatot csinált, ezért így egy sokkal átfogóbb képet kaptunk az ott folyó munkáról, ahhoz képest, mintha csak egy tanórára ültünk volna be.

Az egyik legszívélyesebb élmény a caryduff-i általános iskolában a reggeli vidám zenés műsor volt, amit a gyermekek adtak elő, ezzel is köszöntve minket, mint látogatókat. Ha ilyen felszabadultan indul a nap, mi gond történhet a nap során egy tanuló számára? Az élmény fokozódott azzal, hogy egy speciális (autista) osztály óráját tekinthettük meg.

Ebben a két belfasti iskolában alapvetően máshogy gondolkodnak az iskolai munkáról, mint hazánkban. A megközelítésükben van a kulcs. Azt láttam, hogy ahhoz, hogy ez a módszertani anyag jól működjön itthon, az egész iskolának magáénak kell vallania ezt a szellemiséget és fontos, hogy napi szinten alkalmazza, beépítve a mindennapi rutinba.

Az út során a kollégák személyében olyan embereket ismertem meg, akik szintén változást szeretnének, nem elégedettek a jelenlegi magyar oktatás helyzetével és hasonlóan gondolkodnak a változásról, mint én. Ezt a változást mi is tudjuk generálni hazánkban, csak el kell hinnünk! Az, hogy ilyen formában lefedjük az országot, Debrecentől Szombathelyig, Salgótarjántól Veresegyházán át Szolnokig és persze Pécsig, ez hatalmas esély! Nekem ez a szemléletváltásról szól. Abban kellene kutakodni, hogy milyen módszerekkel, milyen formában tud elterjedni Magyarországon az érzelmi alapú, szociális oktatás. Többször említették a kollégák, hogy ez nem szélmalomharc, mert előbb utóbb át fog fordulni! Történt ebben már sok kezdeményezés, van is rá igény, már csak a ,,hogyan”-t kell megtalálni. Ez az iskolák érdeke is, látják ennek a fontosságát, de hogy rendszerszinten ez hogyan fog megváltozni, erre egyelőre még nem lehet válaszolni. (A világmegváltást, sőt az ország megváltást hagynámkésőbbre és koncentrálnék a hasznos, jó feladatokra, gyakorlatokra.)

Utazóként

Az Észak-Írországba való eljutáshoz elég a személyi igazolvány, nem kell turistavízum sem. Mégis, nekem a turistavízumom az a jó társaság volt, akikkel útra kelhettem.

Vannak helyek, melyek meglátogatása tipikus turistaként szokás. Az Ír-szigeten sok romantikus, misztikus hely van, de Belfast nem igazán ilyen. Ide ellátogatni például, egy jó társasággal javallott, mert akkor fedi fel a varázsát, ha a többiek segítik egymást a hely felfedezésében. Az első napon az első ember, akivel a hotelben szóba elegyedtem, nem értette, hogy miért csak Belfastba jöttünk, mit akarunk itt mi csinálni, hát ezért…

Ez a város, akkor mutatja meg az igazi arcát, ha beül az ember egy pub-ba és megismeri az embereket, akikkel elsztorizgat. Ha a helyi buszsofőrökkel beszélget és a helyi szociális szakemberektől, pedagógusoktól hallja munkájuk sajátosságait, ezzel is megismerve a mindennapokat. (A fenti megállapítás a világon talán minden helyre igaz lehet, de én inkább ezt a pátoszt fenntartanám Belfast esetében továbbra is…NA!) A legendás brit vendégszeretet és udvariasság itt a valóság része, nagyjából senki sem mogorva, mosolyognak az emberek, ami egy kelet-európai számára talán furcsa, és hogy őszinte érdeklődésük van egy idegen iránt!

Összegezve: Belfast nem az a turista célpont, ahová elmész, megnézed a Belfast Top 10 látványosságot, és elégedetten álomra hajtod a fejed. Belfastban élni és tapasztalni kell! Rómát meglátni és megszeretni, egy pillanat műve, így tartja a mondás. Ezzel ellentétben: Belfast lassan kúszik be, úgy, hogy észre sem veszed, aztán beszippant és olyan lesz mintha otthon lennél, vagy haza járnál. Belfast számomra egy visszatérő kaland, és azt hiszem, hogy már soha el nem enged…

Végezetül, összeszedtem azt a néhány fontos megállapítást, amit a tanulmányút után hasznosítani tudnék a projekt hátralévő ideje alatt. Ebből született a Local koordinátor 12 pontja, amely remélem segíteni fog abban, hogy megmaradjon számomra a célfókusz és sikeres legyen a megvalósítás.

A local koordinátor 12 pontja:

  1. Az elsődleges cél: Találd meg a megfelelő módját, hogy a helyi iskola alkalmazni tudja az érzelmi intelligencia-fejlesztést. (Spanyolviasz-effektus, ezt eddig is tudtuk)
  2. Vidd tovább azt a derűt az itthoni iskolákba, amit belfasti iskolákban megtapasztaltál!
  3. Tarts fenn jó kapcsolatot a local iskolákkal!
  4. Olvass szakmai anyagokat, fejlődj, tájékozódj az EQ határterületei felől is!
  5. Ápold a saját érzelmi intelligenciádat is!
  6. Módszertant lopni és egy az egyben megcsinálni egy magyar iskolában, nem bűn, viszont nem éri meg, hiszen együtt dolgozunk ki valami újat és izgalmasat!
  7. Belfastban a történelmi és vallási háttér miatt gyakorlatilag muszáj, hogy az érzelmi intelligencia mentén történjen az generációk fejlesztése. Találd meg a magyar sajátosságokat! Ettől fog működni itthon a SEL!
  8. Gondolkodj egy tanár fejével, aki majd alkalmazza az átvett mintákat, használható lesz számára?
  9. Gondolkodj a gyermekek fejével, akik meg fogják csinálni a feladatokat, mert ez nekik szól!
  10. Építsen, adjon erőt az a kollektív élmény, hogy hasonlóan gondolkodó szakemberekkel vállaltál szakmai sorsközösséget!
  11. Ápolj kapcsolatot az országos SEL hálózattal, vagyis a kollégákkal és fórumszerűen tartsd fenn a diskurzust!
  12. Ne veszítsd el a hited, hiszen az az idejét múlt szemlélet, amely a hazai pedagógiai munkában jelen van, idő kérdése hogy megváltozzon!

 

+1: A következő cél, 12 pontról 33pontra növelni a megállapításokat!

 

(Beszámolóm címe a Depeche Mode: Personal Jesus c.dala után született.)

Pallós Tamás, LC, Pécs