Beszámoló – Belfasti Tanulmányút

A SocialEmotionalLearning projekt keretein belül megvalósult Belfasti tanulmányút során komoly szakmai programon vehettünk részt az Észak-Írországi Barnardo’s partnerszerevezet és az OKIDE munkásságának köszönhetően.

Megérkezésünket követő napon lehetőségünk volt megismerni a Barnardo’s szervezet hátterét, történetét és jelenlegi műkését saját irodájukban. A szervezet korábbi, kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekekkel való munkája most már egy kiterjedt és átfogó oktatási programban (is) érvényesül országszerte. Ezt követően megismerkedtünk a „Path” és a „LifeSkills” program felépítéséről, rendszeréről és működéséről, melyek mindegyike az érzelmi intelligenciafejlesztést állítja középpontjába.

Érdekes volt számomra, hogy az Észak-Ír oktatásnak alapvetően is részét képezi az érzelmi intelligenciafejlesztés. Ennek keretei és megvalósulása azonban nincsen megkötve, így különböző iskolákban eltérő módon és minőségben tud megvalósulni mindez. A Barnardo’s erre kívánt egyfajta választ és eszköztárad adni a két módszertan kidolgozásával, illetve az ezekhez kapcsolódó teljes óravázlatok és eszközök biztosításával az iskolák részére. A program megvásárlása komoly beruházást igényel az iskolákról, erre itt mégis fordítanak forrást. Magyarországon az iskolák központosított működési rendszeréből fakadóan a hasonló beruházások problémát tudnak jelenteni az iskolák számára, így a Magyarországi alkalmazása során véleményem szerint dilemmaként merülhet fel, ennek megoldása, áthidalása.

A tanulmányút során két, a Barnardo’s programját alkalmazó iskolát is meglátogattunk. Számomra ezek voltak a legtanulságosabb, és leginspiratívabb szakmai részek a program során. Az egyik iskola helyi szinten hátrányosabb helyzetű iskolának számít, ugyanakkor nem hasonlítható a Magyarországon hátrányos helyzetűnek tartott iskolákkal. Az iskolák felszereltsége és igényes, ugyanakkor minden pontján kreatív és inspiratív külleme jó példa volt számomra.

Az érzelmi intelligenciafejlesztése nem csak külön órák és alkalmak során történik, hanem a mindennapok részét képezik. Így a gyerekek úgy tanulják meg felismerni, kezelni érzéseiket, hogy közben „csak” játszanak és beszélgetnek. Lehetőségem volt egy autista csoport napindításába is belelátni, ahol számomra egyértelmű volt a program hatékonysága: az autista gyerekek, magyarországi ép kortársaikat is megszégyenítő pontossággal és nyitottsággal tudtak beszélni aznapi érzelmeikről, érzéseikről.

A program számomra egyfajta megerősítés volt az informális oktatási eszközök alkalmazásának hatékonyságára, szervezett keretek között. Ezen kívül pedig számos inspiráló és ötletet adó példával találkoztam, melyet jövőbeli szakmai munkám során szívesen fogok alkalmazni.

 

Baracskai Lilla, LC, Szolnok