Beszámoló – Tanulmányút Belfastba

  1. november 21-24.

Az első nap az utazásról szólt leginkább, illetve az ismerkedésről, hiszen nem mindenkit ismertünk meg a debreceni kickoffkonferencián. Sajnos a tanév sűrű teendői miatt nem volt lehetőségem előre felkészülni Belfast történelméből és a főbb látványosságokból. 

A gépről leszállva és beindulva a városba csodálatos volt a táj, azonban beérkezve már hamar feltűnt, hogy az ellentétek – amik miatt nyilvánvaló, hogy szükséges az érzelmi intelligencia fejlesztése- még nem múltak el nyomtalanul. A szögesdrót, az ablakokon lévő rácsok először nem tűntek túl bizalom gerjesztőnek. Mellettük azonban megjelentek a későbbi LifeSkills előadáson látott figurák, melyek a helyes és jó példát mutatták falfestés formájában, ellensúlyozva a korábban látottakat.

A csoport együtt mozogva már gyalogosan rutinosan jutott el a szállodáig, amit bejelentkezés után egy városnézés és egy kis karácsonyi vásár követett.

  1. nap – A szakmai program első napja egy kissé izgalmasan kezdődött, mivel tömegközlekedést használva indultunk a Barnardo’s irodájába. Az út során lehetőségünk nyílt további városnézésre, láthattunk iskolásokat indulni az iskolába egyenruhába öltözve, a Parlamentet. Rövid keresgélés után találtunk csak az irodába, ahol már vártak minket. Sokat vártam ettől a naptól, hiszen helyi koordinátorként szerettem volna megtudni, hogy milyen szerepem lesz a jövőben. A délelőtti programból talán az volt számomra a legfontosabb, hogy az Észak-Ír partnerszervezet a teljes programot kompletten átvette Chicago-ból, így sok hasznos információval gazdagodtunk ugyan, de kézzel fogható dolgokkal sajnos nem.

A nap fénypontja számomra az iskola látogatása volt, hiszen pedagógusként nagyon érdekel, hogy más országokban, hogyan, milyen módszerekkel, milyen személyi- és eszközfeltételek mellett oktatják az ifjúságot. Nagyon tanulságos volt, hogy a kiemelt figyelmet igénylő tanulók ott is egyre nagyobb arányban jelennek meg. A korosztály tekintetében az iskolarendszer másként működik, mint nálunk, hiszen az általános iskola náluk 4-11 év kor között van, ez összehasonlítva a magyar iskolarendszerrel ez az óvoda és alsó tagozatnak felel meg. Így inkább játékos foglalkozásokba tekinthettünk be és a termek is ennek megfelelően voltak berendezve. Rengeteg gyerekek által készített alkotás díszítette a termeket és folyosókat, amiken hangsúlyos szerepet kapott az érzelmi intelligencia fejlesztése. Mindenhonnan ez köszön vissza a tanulókra bármerre is járnak az épületben. A tanári szoba kialakítása is követendő lehet, sokkal emberibb légkört lehetett érezni, pozitív gondolatokkal telis-tele, bár emellett a tennivalók listája is nagyon jólelfért. Az igazgatónő nagyon közvetlenül mutatta be az iskola és az oktatás helyzetét, valamint a környék (véres) történetét. A látogatás után megnéztük az iskola környékét, majd a mementóként ma is megmaradt béke falat. A sofőr nagyon szívesen válaszolt a kérdésekre és mesélt a látnivalókról, vallási nézeteltérésekről.

A napot egy kis sétával folytattuk a látványosságok megnézésére és a Titanic múzeumba is ellátogattunk. Az este az írek által szervezett vacsorával folytatódott, ahol megvitathattuk a nap tanulságait, majd zárásként betértünk egy igazi pub-ba. Döbbenetes, hogy hétköznap este a hely zsúfolásig tele volt emberekkel még este 11 órakor is.

  1. nap – A napot ismét egy iskolában kezdtük. Számomra fantasztikus volt az élmény, hogy részt vehettem egy valódi assembly-n. Ezt szeretném kiemelni és átvenni valamilyen formában. Az egész iskola összegyűlt és egy osztály tartott egy SEL bemutatót ének, videó, érzelmi táblák segítségével. Jó volt látni, hogy a diákokat mindenbe bevonták, még a hangosítást és a vetítést is ők kezelték. Sajnos az autisták aránya itt is nagymértékű (40 %) volt, amihez a személyi feltételek is adottak voltak. Az assembly után csoportokban betekinthettünk órákra. 

A másik iskolában látott jelekkel, táblákkal itt is találkozhattunk. A programjukban ezt nagyon jónak tartom, hogy ezeket megkapják és használják. Nagyon fontos információ volt azonban, hogy ez csak akkor működhet, ha heti két alkalommal van ilyen foglalkozás.

Jó ötletnek tartom és használni is fogom a pálcikára írt neveket, így teljesen véletlenszerű a tanulók felszólítása, kiválasztása egy-egy feladat, válasz adására, nagyobb esélyt teremtve arra, hogy mindenki szerepet kapjon a tanórákon.

Az iskola itt is teljes egészében a gyerekek alkotásait tükrözte, a termekben folyosókon egyaránt.

A programot a Barnardo’s irodájában folytattuk további prezentációval és videó megtekintésével. A délutáni programból kiemelném, hogy belenézhettünk egy-két munkafüzetbe. Nagyon hasznos, hogy a programban részt vevő iskolák tanárai kézhez kapják a teljes anyagot, tanári segédletet, plakátokat, munkafüzeteket. Ez nagyban segíti a munkájukat, könnyíti a felkészülésüket egy-egy foglalkozásra. Ez szintén követendő példa.

A kötött program végeztével újabb városnézésre indultunk, a karácsonyi vásárba és újabb pub-ba.

Szerencsésnek mondhatom magam, hisz abban a csapatban voltam, akik csak a későbbi géppel mentek, így az utolsó napot még fel tudtuk használni újabb élmények begyűjtésére, egy buszos élmény-városnézés keretében. A jó idegenvezető és a csodás útvonal kárpótolt minket a hidegért.

Eltelve az élményekkel tele lelkesedéssel indultunk vissza Magyarországra!

 

Németh Barbara, LC, Szombathely